
Egyszer volt,hol nem volt,volt egy szerelmes pr,imdtk,s hek voltak egymshoz,veken t.Azt hittk az vk rk szerelem,s nem llhat kzjk senki sem.De egy napon megtrtnt a targdia,a fi a szvt msnak adta oda.A lny mit sem sejtve elindult a megszokott tallka helyre.A fi is ott volt,vrta mr a lnyt. cskokkal bortotta,de a fi meghtrlt.Kzlte a lnnyal,hogy vge,mert mst szeret,de ekkor a lny a fldre csuklott,s srva remegett.t azta nem ltta mosolyogni senki,mita szaktottak,mr nem tud nevetni.A boldogsgnak rkre vge szakadt,a lny szmra tbb mr nincs tavasz.Rgta nem ltta t mr senki,a szobjban l,s nem tud mst csak szenvedni.A fi mostmr egy szke lny szembe mosolyog kihvan,s nem sejti,hogy a rgi szerelmt,a penge megvgja hallosan.A lny gy gondolta,gy mr mit sem r lete,gy jobb lesz,ha elmegy ebbl a vilgbl rkre.Egy lapot vett kezbe s bcs levelet rt a finak,minek elejn ezek a szomor mondatok voltak:"Annak a finak,kit mg most is szeretek.S attl,hogy elmegyek a sron tl sem feledem."Miutn levelt,sr knnyek kzt megrta,pengt vett kezbe,vgott,s ment a hallba.A lny szlei ekkor rtek haza,s rgtn mentek fel a szobba,de ekkor mr a fldn fekdt,s a hall elragadta.Az desanyja megltta kezben,a vrtl zott levelet,el akarta olvasni,de szve enm engedelmeskedett.Tudta,hogy a lnya,annak a barna finak cmezte,s mg az aznapi postval azonnal elkldte.Mikor a fi a szomor hangulat levelet megkapta,a bartnjt ppen forrn lelte,cskolta.Mikor a levelet olvasta szembe knnyek szktek.S ekkor csrgtt a telefon,a lny anyja volt az,csak annyit mondott:-Vrlak a temetsen holnap,legyen ott az,ki miatt a lnyom gyilkolt,s ki miatt annyi szeret szvet feldlt.Msnap mikor eljtt a temets napja,a fi is ott llt a tmegben,zokogva.A temets vgn a fi odament a srhoz,s sr knnyek kzt csak ennyit mondott:"Tudd meg drgm,hogy n tged szeretlek."S ekkor egy hang megszlalt:"Mg itt a sron tl sem feledlek."
 |